Ültem az autóban és már nem először hallottam, hogy a Szigeten Kispál búcsúkoncert lesz, 23 év után feloszlik a zenekar. Aztán az egyik ilyen után megmozdult bennem valami és rájöttem, hogy épp itt az ideje életemben először kilátogatni a Szigetre és meghallgatni egy történelmi koncertet.

Tegnap délutánra egy mozi volt betervezve, nem is akár milyen, jelenleg a 3. az IMDB-n. Gondoltam ha már a film ilyen jónak ígérkezik, akkor nézzük kényelemből, irány az Aréna VIP terme. Gyors helyfoglalás, kicsit korábban hazajöttem az irodából és már autóba is ültünk.

Valamikor 18 éves koromban jártam először a Mecsekben, az első Pöröly Tábor alkalmából... Rögtön beleszerettem a tájba. Ez az érzés azóta se múlt el, így mikor felmerült, hogy nézzünk szét ott ismét, nem volt nehéz elcsábulnom és rögtön megtoldottam a hétvégét 2 nappal. Most nem a jól bevált áram és víz nélküli Vörösfenyő kulcsoházat választottuk, hanem a Csepegő-sziklákhoz közel eső Óbányát, ott is az Illatosház névre hallgató falusi vendéglátó helyet.

Ismét rengeteg idő telt el, közben beütött a hőség is, így az ember fordulatszáma kicsit visszaesik és csak punnyad. Velem is valami ilyesmi történt, a melóban keveset voltam, de az országban azért utazgattam kicsit. Szeged, Felgyő, Nova és hétvégén jön Paks és Mecsek (Csepegő sziklák). Ilyenkor persze előkerül a fényképező és az ember vadul kattintgat.

Még két évvel ezelőtt voltam először az RTL székházban póker ügyben, de akkor nem sikerült semmi bizniszt összehozni. Most viszont ők kerestek meg és hívtak be egy megbeszélésre, ahol hamar kiderült, hogy érdekelné őket mit is tudunk és ha jobbak vagyunk, mint a korábban használt technika, akkor viszonylag hamar dolgozhatunk is együtt.

Igen, normális blogbejegyzésre még mindig nincs időm, most is egy forgatás közepén vagyunk... Viszont egy rövid szösszeszenetet csak írok, mert ekőkerültek életem első 18 évének képei és ezek is belementek a nagy gyűjtőbe, a picasaba. Szóval lehet nézegetni, vigyorogni a kis Csabikán...

Közel 2 hét telt el az utolsó bejegyzés óta, ennek oka elég egyszerű: pörgés van. Összecsipegetem nektek, mi is volt az elmúlt időszakban.

Mostanában ritkán jutok el odáig, hogy írni tudjak, pedig olykor tök jó billentyűzetet ragadni és okosságoknak tűnő dolgokat beleírni az internet hatalmas hálójába. Így most is ezt fogom tenni, de sok csámcsogni való nem lesz benne, pusztán egy rövid helyzetjelentés.

Megint belecsúsztam abba, hogy nincs hétvége, csak rohangálás, így mikor Adri felajánlotta, hogy menjek Szegedre a diploma koncertjére, akkor gondolkodás nélkül igent mondtam. Ki akartam már szakadni Pestről, új embereket megismerni, kicsit lazítani és jól érezni magam.

Év elején kicsit izgultam, hogy lesz-e idén forgatásos meló, mert amikre számítottam, azok mind-mind bebuktak, de helyette jött szerencsére pár új. Ilyen volt ez a Kiski által összeszervezett is, amit már baromira vártam, mert végre egy olyan műsor, ahol nem a Celebek köré épül valami amit kártyával játszanak, hanem a pókerről szól!

Egy csöppet hirtelen jött, de ha már a lehetőség adott volt, akkor nem hagytam ki...

Még Gimnáziumban a kedvenceim közé tartozott és azóta se tudtam elfelejteni. Néha olvasni támad kedvem, izgalomra vágyom, meghökkentő dolgokra, amin aztán el lehet gondolkodni, de időm persze nem nagyon van. Ezért szeretem a novellákat, gyorsan kielégítik igényeimet és ezek között Örkény az egyik legjobb, a maga által Egyperceseknek titulált műveivel.

Korábban már írtam róla, hogy sikerült legyőznünk az ELTE csapatát, a TF pedig nem akart részt venni a tornán, így mi, BME mehettünk az országos döntőre. Az esélytelenek nyugalmával indultunk, hisz az ellenfeleink csapata NB1-es és NB1b-s játékosokkal van teletűzdelve, illetve 1-2 válogatott játékosuk is lesz.

Ismét lezárult egy szakasz, elkészült a release. Nem kell tegnapra megcsinálni feladatokat, jöhet a konszolidáció és az egyéb projektek. Ennek örömére release partyt tartottunk nálam. Hétvégére pedig egy jó kis Elf Tali volt kilátásban sok társasjátékkal, fürdéssel és remek kajákkal.

Oly sokan feltették már a kérdést oly sokszor, a választ mégse tudja senki, illetve tudja mindenki: 42. Miért is tesszük fel ezt a kérdést mégis mindig magunknak? Ezt próbálnám meg most egy kicsit körbefutni, csak a saját magam megnyugtatására.

Év elején eldöntöttem, hogy kicsit átalakítom az életem, megpróbálom azt, amit az emberek nagy többsége: rendszert vinni a mindennapokba. Jót tesz ez a testnek és léleknek is, nem baj az, ha a bioritmusunk nincs felborulva. Féltem a változástól, mert szeretek néha csak úgy igent mondani dolgokra és hagyni, hogy dolgok csak úgy megtörténjenek...

Szombatra egész izgalmas program volt betervezve, végre a szabadban, a friss levegőn lehettünk. A terv az volt, hogy felmegyünk Csillebércre és kipróbáljuk a Kalandpályát. Nem teljesen volt számomra ismert a résztvevők listája, végül pedig 4-en vágtunk csak neki a kalandnak. Zoli szervezte alapvetően az egészet, így rajta keresztül ismerhettük meg Noémit, aki pedagógus igazolvánnyal rendelkező ovónő, illetve én beszerveztem még Rizsit, aki nekem munkatársam. 10.15 körül összeszedtünk mindenkit az Örsön és Rizsi autójával nekivágtunk az útnak.

Néha felmerül az igény, hogy csinájunk kínai pókert, de nem ám az unalmas 4 fős 52 laposat, hanem dupla pakli 8 játékossal. Ennek felbújtója általában Bélabácsi, aki igen ritkán ér rá, így nem annyira egyszerű ezen partykat összeszervezni. Most szerdára viszont sikerült összerántani a bandát, de volt egy kis meglepetés...

Tavaly egész szép létszámban képviseltette magát az Albipoker az OPHU találkozón, idén viszont csak Etc és én mentünk le. Nekem nem volt sok időm beszervezni a többieket, én viszont mindenképp ki akartam mozdulni és a default társaság is tök jó fej, így szívesen mentem, mindent a véletlenre bízva...

Bizakodva vártam a csütörtök estét, mert ismét az ELTE kézilabda csapatával kellett összecsapnunk. A tét nem volt kisebb, mint esély a 4-be kerülésre. Azért csak esély, mert állítólag a TF-nek nem indul idén a csapata, így minden esélyünk megvan arra, hogy részt vegyünk a 3 napos egyetemi döntőn.