Mecsek

Pöröly Tábor ?X

Valamikor 18 éves koromban jártam először a Mecsekben, az első Pöröly Tábor alkalmából... Rögtön beleszerettem a tájba. Ez az érzés azóta se múlt el, így mikor felmerült, hogy nézzünk szét ott ismét, nem volt nehéz elcsábulnom és rögtön megtoldottam a hétvégét 2 nappal. Most nem a jól bevált áram és víz nélküli Vörösfenyő kulcsoházat választottuk, hanem a Csepegő-sziklákhoz közel eső Óbányát, ott is az Illatosház névre hallgató falusi vendéglátó helyet.

A történet úgy indult, hogy Weasellel dumáltam és szóvá tette, hogy nem jártam mostanában feléjük (Paks). Ezt a magaslabdát gyorsan lecsaptam és meghívattam magunkat 1 napra hozzájuk társasjátszani és Zétényezni. Gyorsan tovább is gondoltam a szombati programot és vasárnapra egy Mecsek túrát találtam ki, de 1 nappal később már 3 napos Mecsek túrában gondolkodtam, mert hát 1 nap nem nap.

Szombat hajnalban kocsiba ültünk és megcéloztuk Paksot, ami kicsit fel volt túrva, így külön útitervet kaptunk emailben, aminek segítségével könnyen meg is találtuk a helyszínt. Első meglepetés Zétény volt, aki már másfél éves és sokkal nagyobb és beszédesebb mint 1 évvel ezelőtt Laughing. Nem ismerem a babák fejlődését, de Zétény valami csodagyerek, nagyon aranyosan játszik és nagyon értelmes. Épp hogy csak beszél, de mindent megért és olyan szókincse van állatok terén, amit egy biológus is megirigyelhetne. Szóval le is kötötte az egész napomat és azóta is csak ámulok és bámulok, hogy lehet gyereket ilyenre is nevelni. Le a kalappal Andi és Zoli előtt, akik mostantól mintaszülővé léptek nálam elő, Zéti meg mintababává. Lehet ehhez kell 6 diploma? Remélem azért én is leszek ilyen jó szülő majd mint ők diploma nélkül is akár. Játékra csak este maradt idő, de éjfélig ki is használtuk a lehetőséget.

Vasárnap reggel megköszöntük a vendéglátást és a sok finom kaját, majd továbbálltunk, irány Óbánya. Valamikor 13-14 között érkeztünk meg Óbányára, amiről én azt gondoltam hogy 3x voltam ott, de kiderült, hogy nem, én csak Kisújbányát ismertem, viszont Adri volt már itt 10 évvel ezelőtt. Megkerestük az Illatosházat, és birtokba vettük a kisházat. Rizsiék csak estére voltak várhatóak, mert ők vonatozni és biciklizni akartak, ő bajuk. Mi pihiztünk egy kicsit, majd irány az erdő.

Vettem előre sok elemet, mert fényképezni akartam sokat, a hirtelen rámtört új láz miatt, így felszerelésként egy fényképezőt és állványt vittünk csak. Persze 5 méterenként meg kellett állni, mert mindig volt valami érdekes. Három órája bandukolhattunk az erdőben a patak partján, mikor kitaláltuk, hogy lassan vissza is kellene menni, mert este ki akarjuk próbálni az aromaterápiás masszázst és sötétben amúgy sem lehet fényképezni. Érdekes volt a visszaút, kb 10x gyorsabban tettük meg, mint odafelé.

A masszázs isteni volt, külön illatok lettek összekeverve mind a kettőnknek, az enyémben mandarin és citrom volt jellemzően, de volt mellette még másik három illat is. A fél órás masszázs alatt sikerült mind a két nap elaludnom Smile. Rizsiék kicsit eltévedtek, mert átfestették a jelzéseket a Mecsekben és nekik nem a legfrissebb volt a térképjük, de szerencsére azért épp sötétedés előtt megérkeztek. Ittunk egy gyors pezsgőt, majd alvás.

Másnapra (hétfő) terveztük a nagy túrát, végig a patak mellett, megnézni a Csepegő-sziklákat és kimenni a Cigány-hegyi kilátóhoz, majd egy másik úton vissza a vendégházba. Nem kapkodtuk el, szép komótosan haladtunk, Kisújbányán jégkrémeztünk egyet, majd 15:00 körül el is értük a kilátót. Itt is elvoltunk egy fél órát, majd választottunk visszafele egy másik utat. Rizsinek és Fridának kicsit elege lett az állandó kattintgatásaimból, így mondták, hogy ők előre mennek, majd a szálláson találkozunk. Minket pedig becsaptak a fakivágás miatt kialakult friss utak és 2x is rossz úton tértünk le, az irány tökéletes volt, délről mind a kétszer megközelítettük a patakot, hallottuk is a csobogást, csak éppen alattunk volt 100 méterrel a 80 fokos lejtő alján. Második alkalommal nem érdekelt már minket, átvágtunk mindenen, kerülgettük a kidőlt fákat, még egy őzikét is megpillanthattunk, végül leértünk a patakhoz. Itt már csak annyi volt, hogy a patakon átkelni, de ezt akár mezítláb is megtettük volna örömünkben, de végül egy kis kerülővel a dombon erre se volt szükség.

Este elmentünk még Mecseknádasdra egy vacsira, majd újabb masszázs és másnap már csak múzeumot kellett nézni. Jó kis program volt, megérte elmenni, és most már tervezem télen is megnézni majd a tájat. Képek alább, javaslom a véginézegetésüket, gyönyörűek.

20100718_mecsek_obanya
20100719_mecsek_tura


Mecseki Arcok:

Memo I. Pöröly Tábor:

Chaar-Lee
    « 1/1 »
    #3
    Georgee
    2010-08-02 15:41:18

    Jé ezt a papírkát Én írtam :)

    Megismerem az írásomat Cool

    #2
    Chaar-Lee
    2010-07-27 13:52:13

    Wow, micsoda nevek tünnek fel itt a blogon! :)

    #1
    Buri Sanyi
    2010-07-26 14:22:47

    De rég láttam már ezeket a neveket! És ott vagyok én is, mint Nicolaus! Régi szép idők! : )

    « 1/1 »

    A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.

    Kapcsolódó bejegyzések
    Login
    Youtube videók
    Friss kommentek

    Eladó Ház Üzlet Ercsi
    Eladó Családi Ház Ercsiben