KalandNap

Szombatra egész izgalmas program volt betervezve, végre a szabadban, a friss levegőn lehettünk. A terv az volt, hogy felmegyünk Csillebércre és kipróbáljuk a Kalandpályát. Nem teljesen volt számomra ismert a résztvevők listája, végül pedig 4-en vágtunk csak neki a kalandnak. Zoli szervezte alapvetően az egészet, így rajta keresztül ismerhettük meg Noémit, aki pedagógus igazolvánnyal rendelkező ovónő, illetve én beszerveztem még Rizsit, aki nekem munkatársam. 10.15 körül összeszedtünk mindenkit az Örsön és Rizsi autójával nekivágtunk az útnak.

Sajnos az idő az előző 2 naphoz képest romlott egy picit, így annyira nem bántam, hogy a melegítő alá még rövidnadrágot is húztam. Az elején még egy sapkát is el tudtam volna viselni, de aztán az adrenalin löket elfeledtette velem, hogy hideg van. A belépő 3.800 huf volt 3.5 órára, kivéve annak, aki pedagógus igazolvánnyal rendelkezett, neki ingyen volt a móka Smile.

Szépen befizettünk, kaptunk cserébe védősisakot és egy hámba beraktak minket, amin volt 2 karabíner, illetve egy csúszáshoz való görgős karabíner. Kaptunk egy gyors kiképzést, hogy soha ne merjünk biztosítás nélkül bármit is csinálni, illetve megmutatták a különböző eszközök használatát, majd útnak eresztettek, csináljunk amit csak akarunk.

Noémi választhatott először pályát, és egy ilyen könnyű-közepes verziót nézett ki. Egy pálya 10-15 akadályból állhatott, a feladat szinte mindig az volt, hogy juss el a levegőben az egyik fáról a másikra a közöttük található eszközök segítségével. Ezek kötelek, drótok, deszkák, rudak, hálók és elborult elmék találmányai voltak. Az első körben utolsó voltam a kis csapatunkban, így mindig nekem kellett várni, hogy a többiek áthaladjanak a különböző várakozó pontokon, mert 1 pontnál max 3 ember állhat egyszerre. Előttünk persze valami bénák voltak, akiket még menteni is kellett, így az első utunk kicsit lassúra sikeredett. Az első akadály már rögtön elbizonytalanított, mert egy olyan híd volt, ahol a 2 vég 1-1 ponton van rögzítve, így ha nem a padlók közepére lépsz, akkor könnyen kibillen. Én próbálgattam persze közép tájon, hogy mi van ha az egyik lábam jobb oldalt van a másik meg bal oldalt, akkor is egyensúlyba kéne legyen a híd, de aztán csaknem felborultam párszor és picit óvatosabb lettem és izgultam is, hogy ha ez a gyenge pálya és ez az első akadály, akkor engem itt lehet menteni fognak később Embarassed.

Innentől viszont nem volt probléma, nagyon felszabadultan sikerült leküzdeni minden akadályt. Egy volt ahol elfáradtam kicsit, de ez mindenkit megizzasztott, ugyanis 3 akadály volt egymás után pihenő nélkül. Először bele kellett csúszni egy hálóba, ott megkapaszkodni, végigmenni rajta, majd egy fán végigegyensúlyozva megérkezni a pihenőhöz. Itt csúsztunk először hosszabban és kicsit parás is volt, főleg hogy Rizsi az indulása előtt elmondta, hogy amíg nem kellett a kötélhez odaállnia addig nem izgult, na de most...

Nekem végül a csúszás lett a kedvenc mókám és szerintem ez jött be a többieknek is a legjobban, így mikor 3 pályát már letudtunk és volt még fél óránk, akkor elmentünk a "Nagy Csúszás" pályára. Ez úgy kezdett, hogy mássz fel 12-15 méter magasba, itt pedig már kezdett azért mindegyikünk beremegni. A csúszások is sokkal hosszabbak voltak mint a korábbiak, és a magasság is minimum a duplája. Itt már azt is érezted, ha fúj a szél, vagy valaki csúszik, ugyanis a fák azért szépen be-be remegtek, dölöngéltek. Azért a félelmünket hamar leküzdöttük itt is és tök jókat csúsztunk, meg néha puffantunk a becsapódásokkor.

Én persze most is balfasz voltam néha, és az alábbi dolgokat műveltem: Az első csúszás után szépen lecsatoltam a csúszókarabínert, majd a 2 biztosító karabínert is, és ahelyett hogy, a biztosítási pontokra helyetem volna őket, rutinszerűen (már egyszer gyakorlásnál így csináltam) az övembe kapcsoltam őket, azaz semmi biztosításom nem volt. Ez persze nem tünt fel nekem és ekkor már a félelem is elmúlt a fák tetején simán kiálltam a deszkák szélére, tudtam, hogy ha baj van ott a biztosítás. Amikor persze rájöttem, hogy nem voltam bekötve, gyorsan bekötöttem magam és utána kezdtem el csak félni. Hülye Csabi! Smile A következő bénázásom az egyik csúszás közben volt, amikor a becsapódást megelőzendő lassítani akartam, ennek pedig a volt a módja, hogy a kezemmel megfogtam a drótot, amin a görgős cucc vitt előre, a görgő azonnal benyelte a kesztyűmet, szerencsére az ujjaimat nem, sérülés nélkül megúsztam. Tongue out Miután pedig következett az első csúszás-csúszás utáni szakasz, már csak megszokásból rakosgattam a karabínereket, nem foglalkoztam vele, hogy esetleg meg van tekeredve valami, így egyik alkalommal félúton megfordultam és hátrafele közelítettem a fa törzse felé, szerencsére készültek az ilyen idiotokra is mint én, és a szivacs felfogta a becsapódásomat, nem a gerincemmel kellett tompítani.

Nagy élmény volt, örülök hogy elmentünk ide, a képeket nézzétek meg, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Csúszkálás után megnéztük az éttermet, ahol az első Póker Táborban tök jókat kajáltunk, de most nincs még szezon, így ott nem sikerült enni. Helyette mentünk a Normafához, és ott igazi fokhagymás-tejfeles-sajtos-sós lángost csapattunk. Desszertként jöhetett 3-4 rétes fejenként. A WC-s néninél otthagytam még 90 forintot, örüljön neki. Utálok pisilésért fizetni, de néha muszáj...

Hazafelé kitaláltuk, hogy megállunk nálam, ekkor már Miki is csatlakozott hozzánk, aki ekkor már 120km-et letekert. Készül ugyanis az ironmanre, és nagyon komolyan veszi, baromi jól is áll. Kell egy elszántság és kattantság azért ehhez, mert több mint fél év a felkészülés és igen komoly távokat kell letolni (3.8 km úszás, 180 km bicikli, 42 km futás). Szóval így öten játszottunk nálam Bang!-et és Kraghmortát, amiben Zoli és én szívtuk meg legjobban. Neki a könyök hajlatában kellett kártyát tartani úgy, hogy közben ökölbe van szorítva a keze és a fején van egy harmadik kártyalap. Én a térdeim között szorongattam egy lapot, a belső combjaim teljesen begörcsöltek, közben ollót kellett mutatni a kezemmel és ha léptem volna Rigor Mortissal, akkor még sikongatnom is kellett volna valami általuk kitalált frázist.

A móka után Rizsiék felé vettük az irányt, ahol leraktam a Tigrist. Mikit kidobtuk otthon, mert jöt hozzá Orsi, Nonot kiraktuk az Örsön, itt Zoli is kipattant, ő felnézett Pudviékhoz, Rizsi pedig végre el tudott engem vinni az autómhoz. Persze közben kitaláltuk, hogy instant mozizás lesz az Arénában, megnézzük a Hogyan neveld a sárkányodat. A gáz csak annyi volt, hogy 45 perc volt a kezdésig, mindenki szétszéledt és fürödnöm is kellett. A megoldás: irány a Schmidt rezidencia, ahol Miki ad ruhát (még mindig a melegítőben voltam) és meg is fürödhetek. Persze Miki szopatott és kicsit buzis göncöt akart rámtukmálni, de csak a rózsaszín polót engedtem meg neki. Visszarohantam Noémiért és Zoliért, majd kicsit rallysan, de odaértünk az Arénához is majdnem időben.

A film 3D-s volt, de ez most nem volt egy nagy élmény, viszont a mese sokkal de sokkal jobb, mint amire számítottam a cím alapján. Zoli persze elaludt, de hát meg is érdemli. Jó kalandos nap volt! Laughing

Chaar-Lee

    A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.

    Kapcsolódó bejegyzések
    Login
    Youtube videók
    Friss kommentek

    Eladó Ház Üzlet Ercsi
    Eladó Családi Ház Ercsiben