A szokásos kérdés...

The answer to life, the universe and everything

Oly sokan feltették már a kérdést oly sokszor, a választ mégse tudja senki, illetve tudja mindenki: 42. Miért is tesszük fel ezt a kérdést mégis mindig magunknak? Ezt próbálnám meg most egy kicsit körbefutni, csak a saját magam megnyugtatására.

Szeptember óta, mióta egyedül vagyok, sok minden megváltozott az életemben. Az egyik legszembetűnőbb dolog talán az, hogy képes vagyok rengeteg pénzt elkölteni mindenféle dolgokra, amiknek korábban annyira nem éreztem hiányát. Azt vettem észre, hogy ez azért van, mert megpróbálom magam minél szebb, minél tökéletesebb dolgokkal körbevenni, megpróbálok mindent beszerezni, amire korábban vágytam az életben. Royo képek a falon, LoTR kardok, darts, hibátlan autó, kényelmes ágy... a lista persze végtelen és nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni.

Korábban mégis, ez miért volt másképp? Kevesebb pénzem volt? Lehet. Ami viszont más volt, az biztos hogy egy barátnő. Azt hiszem ez ki is elégítette azon igényeimet, amik a szépet és jót kívánták magam köré. Volt szeretet, törődés, múzsa és valaki, akiért érdemes volt felkelni, dolgozni és legfőképp örömöt szerezni neki. Persze emellett volt rendetlenség, elhízás és persze a pénz nem kétkézzel szórása csecsebecsékre. Boldog voltam, és talán ez az egyik legfontosabb az életben, hogy amíg éljük, érezzük jól magunkat. Anno még Battán olvastam egy graffitit, ami nagyon megragadt bennem: "Élj veszélyesen, szeress vadul, halj meg fiatalon!". A boldogság forrása ebben az esetben a szeretet volt és az, hogy tetteimmel és szavaimmal más embert is boldoggá tehetek. Adni jó, de ezt is elmonták már sokan mások.

A munkámat is megvizsgáltam már sokszor, miért csinálom azt amit csinálok, miért nem csinálok éppen mást? Mondjuk, nyerhetnék pókeren sokmilliót, de ehhez nincs kedvem. Amit a munkámban szeretek, az az, hogy új dolgokat hozhatok létre, problémákat oldhatok meg, mindezzel mások életét könnyítem meg és problémáit oldom meg. Alkothatok olyan dolgokat, amikre sokáig emlékeznem emberek, ezzel hírnévre téve szert és megint csak adni, adni, adni másoknak. Az okoz örömöt, hogy másokon segíthetek.

Alapvetően pedig nem nyújtok senkinek segítő kezet, nem érzem azt, hogy a világ minden embere kiérdemelné azt, hogy kedves legyek hozzá. Sőt! Sokan nem becsülik meg az életet, nem becsülik meg azt, amit másoktól kapnak. Sokan el se jutnak odáig, hogy feltegyék a kérdést, vagy épp megpróbálják megtalálni a választ. Miért robotolok nap mint nap, miért van szükségem pénzre? Mondhatjuk, hogy azért, hogy barátainkat, kedvesünket, családunkat boldoggá tegyük, de sokszor átesünk a ló túloldalára, és el is felejtjük, hogy értük tesszük amit teszünk, rájuk szeretnénk időt és pénzt fordítani, de a végén pont rájuk nem jut idő és szeretet. Meg kell találni az egyensúlyt eme ördögi játékban, ami persze baromira nem egyszerű, főleg ha nem is foglalkozunk vele.

Alkotni, alkotni, alkotni. Mindig ez jár a fejemben. A választ persze nem tudom én se 100%-ban. Talán így küzdök az elmúlás ellen, azt szeretném hogy másokban éljen tovább azon kicsiny lényem, amit én formáltam olyanná amilyen. Talán ezért fontos a család is, a fajfentartás mellett mi is tovább akarunk élni gyermekeinkben. Gyerekek, a világ csodái. Saját testünkből jönnek létre, majd a mi tanításaink és a környezeti hatások által lesznek olyanok amilyenek. Ez is egy olyan dolog, amit sokszor elfelejtünk, az hogy mit tudunk adni utódainknak, az nagy részben rajtunk múlik. Mi készítjük fel őket az életre, mi határozzuk meg a jövőjüket, és ehhez nem csak pénz kell, hanem szeretet és törődés. Cserébe persze mi is kapunk majd szeretetet és rengeteg örömöt azáltal, hogy láthatjuk fejlődésüket.

Kapcsolatok, emberi kapcsolatok. Talán ez a kulcs mindenhez. Nincs más dolgunk, mint megtalálni azokat, akikkel képesek vagyunk szocializálódni, akiktől és akiknek örömet adhatunk és kaphatunk. Ennyi lenne csak az egész? Biztos nem. De a kauzalitás sokat segíthet a dolgok megértésében. Egyszerüen csak vizsgáljuk meg az okozatot, majd tegyük fel a kérdést, hogy mi az ok. Viszgáljuk ezt tovább, hogy ez vajon a forrás-e, az első láncszem, vagy van még előzmény. Néha érdemes ezen a lerágott csonton végigmenni, mert rájöhetünk, hogy mit miért is teszünk, vagy mit mért is kéne másképp tennünk. Ha pedig tisztába kerülünk saját magunkkal, akkor könnyebb lesz a dolgokat is elfogadni...

Most pedig megyek és olvasok egy kis Márait, úgyis kíváncsi vagyok már régóta, hogy abban a Füves könyvben mi is lehet...

Chaar-Lee

    A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.

    Kapcsolódó bejegyzések
    Login
    Youtube videók
    Friss kommentek

    Eladó Ház Üzlet Ercsi
    Eladó Családi Ház Ercsiben