MEFOB döntő
Kézilabda Szegeden
Korábban már írtam róla, hogy sikerült legyőznünk az ELTE csapatát, a TF pedig nem akart részt venni a tornán, így mi, BME mehettünk az országos döntőre. Az esélytelenek nyugalmával indultunk, hisz az ellenfeleink csapata NB1-es és NB1b-s játékosokkal van teletűzdelve, illetve 1-2 válogatott játékosuk is lesz.
A Gyöngyösre és Pécsre számítottunk, az Orosháza nekem meglepetés volt, mert 2 éve nem ők, hanem a Szeged csapata ellen kellett játszanunk. Én egyetlen egy dolog miatt aggódtam csak, az pedg nem volt más, mit a sérülés. Mostanában a vállam és a könyököm is vacakol, defaultból fájnak, de ha még használom is őket, akkor csak az adrenalin ami miatt tudok játszani. Ráadásul vasárnap bajnoki meccsünk volt, onnan mentünk egyből Szegedre, ahol hétfőn kettő, kedden 1 meccs várt ránk, majd szerdán ismét bajnoki. Komolyan azt hittem, hogy a halállal kell szembenéznem ezek után 
.
A bajnokin egész jól teljesítettem, ráadásul ezzel az újabb győzelemmel annyi pontunk van már, hogy matematikailag sincs arra lehetőség, hogy bárki megelőzzön minket. Jó hangulatban indultunk hát Szegedre, ahol ünneplés várt ránk. Az idegen vezetőnk Adri lett, Snoopy exe. Megmutatta, hogy Szeged milyen jó kis hely, ittunk sört, ettünk pizzát és fagyit, lecsúszott egy kis jager, majd újabb sörök következtek. Adri 2 ismerősét is elhívta, de nem számított 14 pasi társaságára .
Hétfőn kicsit nehezen ment a felkelés, engem pedig még bankból is zavartak USD-HUF váltás miatt, amiről jobb ha nem is beszélünk, mert tiszta badbeat ami az elmúlt pár napban történt. Reggeli után közösen kimentünk a csarnokhoz, ahol a Gyöngyös volt az első ellenfelünk. 2 éve 22 góllal kaptunk ki, most pedig a 2 méter 120kg-s beállójuk mellé hoztak még egy 210-es csávót is. Valahogy nem egy súlycsoport, ezt hamar a tudatunkra is hozták. Elszakadni mégse tudtak, kapaszkodtunk mint a kullancs. Persze tudtuk, hogy nem a legjobb csapatukkal álltak ki ellenünk, de a küzdő szellemünk dícséretre méltó volt, így a végén csak 29-26-ra kaptunk ki. Nekem olyan sok szerep nem jutott, amit annyira most nem is bántam, mert fájdalmak sokaságától kíméltem meg magam.
Délután a Péccsel kellett megküzdenünk és nem is akármilyen rajtot vettünk. A 20. percig vezettünk, ellenfelünknek csak itt sikerült fordítani. A második félidő is szoros volt, de itt az utolsó 5-10 percet már nem bírtuk és ellenfelünk itt még egy ötöst ránk vert, így 10 lett közte. Teljesen elfogadható eredmény a 2 évvel ezelőtti bajnoktól. Az estét már kicsit jobban vártam, mert Adri azt találta ki, hogy gyógyfürdőzés legyen az Anna fürdőben, ami 21:00 és 24:00 között is nyitva van. A sok punyi ide végül nem jött, csak én egyedül. Nagyon jó volt, mert testi és lelki sebeimet is sikerült itt leápolni, utána olyan voltam mint egy újjászületett gyerkőc.
Én azt hittem amúgy, hogy a hajnal 2:30-as lefekvésemmel rossz példát mutatok majd a többieknek, de én értem haza elsőként a szállásra, a többiek simán túlszárnyalták az előző estét és nem szomjasan feküdtek le. Így a reggeli meccsre el lehet képzelni hogyan készültünk. Sehogyan. Mikor megérkeztünk a csapatunkból 3-an elsőként, az ellenfél már harci díszben várt ránk, és a lelkesítő beszéden is túl voltak. Ennek ellenére a szülinapos Viktor, aki az ágyból alig tudott kikelni, 2 gólt is vágott nekik kapásból és vezettünk 2:0-ra. Sajnos itt rájöttek, hogy a körbeverések miatt, minket nagyon el kell picsázni ha elsők akarnak lenni, így nekiálltak a gólgyártásnak. 2 méteres emberekből itt sem volt hiány, így ez nem okozott túlságosan nagy problémát nekik. Félidőben már 29 gólnál jártak... Végül 48 kapott góllal megúsztuk, de mi se szégyenkezhetünk, mert 36-ot vágtunk mi is.
Összeségében jól éreztem magam, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon el kell gondolkodnom a folytatáson. Az NB2-t mindenképp szeretném még megpróbálni, de ehhez meg kell műtetni nyáron a 3 éves bordatörésem és még utána se biztos, hogy évegik bírni fogom ezt a tempót...
