Barátok

Két hónapja nem írtam, de nem ezt akarom most részletezni. Régóta érlelődő téma bennem a barátság és ma kaptam pár löketet is ahhoz, hogy írjak erről. Kíváncsi vagyok nagyon mások véleményére, velük is fordul-e elő olyasmi, mint velem, hogy kezelik ezeket a helyzeteket.

Társasági lények vagyunk, igényeljük, hogy emberek és azok szeretete vegyen körül minket. Törődjenek velünk, legyen mindig aki meghallgatja problémáinkat, legyen kivel nevetni és élményeket megosztani. Szerencsére rengeteg ilyen ember vesz körül és ezt nagyon jó tudni, de néha elfog az az érzés, hogy cserben hagyom őket és fáj ha eszembe jut, hogy 1-1 ismerősömmel, akivel korábban sűrűn találkoztam, azzal most ritkábban.

Ennek persze számtalan oka van, a munka, a környezet változás, a barátnő és a távolság. Mégse érzem ezeket kizáró okoknak ahhoz, hogy a barátaimra ne jusson idő. Viszont ha végig veszem azok névsorát, akikkel bármikor szívesen találkoznék és töltenék velük időt, akkor kijön, hogy gyakorlatilag semmi mással nem kellene foglalkoznom hétről hétre. Természetes dolog ez? Ez az élet rendje, hogy változnak a kapcsolatok az emberek között és van, hogy valakivel többet találkozom, majd máskor meg akár évekig se beszélünk?

Ma találkoztam a tejtestvéremmel. Teljesen véletlenül futottunk össze, és ő szerencsére megismert, rámköszönt, majd jó 10 percet dumáltunk. Jól esett, bár idejét se tudom mikor láttam utoljára, pedig 8 évig egy suliba jártunk és 1 csapatban játszottunk. Vége lett a sulinak és a dolgok megváltoztak. Örülök neki, hogy dumáltunk, de valószínű nem fogom a közeljövőben felkeresni, mert hosszú a sor még előtte, akikkel hamarabb szeretnék találkozni.

Nem szeretek fájdalmat okozni, megbántani barátaimat, de akaratlanul is néha olyat tehetek, ami másnak rosszul esik és megorrol rám. Félek, hogy sok barátság gyengül meg annak hatására, hogy nincs időm. De kit vegyek előrébb? Nálam első az, hogy legyen miből élni, majd a barátnő és minden más csak ezek után következik. Szortírozzak és rangsoroljam, hogy kik akik fontosabbak? Nevezzek ki napokat egy héten, hogy mikor van időm barátokra? A barátokat nem lehet határidőnaplóba paszírozni, azok nem oda valók...

Félek, hogy mókus leszek csak a kerékben, amit azért forgatok, hogy céljaimat elérjem, de az mindig pontosan ugyan olyan távol lesz, 21-es csapdája az egész. Azért küzdök, hogy egyszer akkor legyen időm amikor csak akarom és azokra akikre csak akarom. Viszont ahhoz, hogy ezt elérjem, most áldoznom kell és pont azokat nélkülözni, akikkel majd foglalkozni szeretnék. Lehet egyszerübb lenne kibékülni azzal ami van? Megtanulni élvezni az állandóságot? Mi a garancia arra, hogy elérem amit szeretnék? És ha nem jön össze? Boldogok a sajtkészítők...

Ami nyomja még a lelkem azon kívül, hogy nem jut mindenre időm az az, hogy akaratlanul is, de tudom, hogy két (volt) barátom is megorrolt rám, lehet több is, csak nem tudok róla. Ha láttam volna előre ezeket a dolgokat, lehet másképp cselekedek, de a múlt újraírását még nem találták ki, legalábbis velem nem osztották meg ezen tudást, így azt gondolom, hogy talán itt az ideje bocsánatot kérnem, mert eddig még nem tettem ezt meg.

Syck, Snoopy: Bocsánat! Ti tudjátok miért!

Chaar-Lee
    « 1/1 »
    #1
    sosi
    2011-02-09 15:01:03

    Szia Chaar-lee! Ki kell javítsalak, mert szerintem Heller: 22-es csapdája c. könyvre gondoltál szerintem. Egyébként tényleg nehéz ez a kérdés, de hidd el, nehezebb lesz, ha megsokasodsz. Régen nálam állandó volt a jövés-menés nálunk. Ez nem csak bulit jelentett, hanem társasjáték parti, stb... Még azért küzdök, és Bernie-vel probáljuk legalább a Várkúti találkozóval a csapatot összehozni félévente. Sosi

    « 1/1 »

    A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.

    Kapcsolódó bejegyzések
    Login
    Youtube videók
    Friss kommentek

    Eladó Ház Üzlet Ercsi
    Eladó Családi Ház Ercsiben