Horvátország, Rab sziget IV.

Készültem már erre a napra, mert csupa jó dolog ígérkezett. Először is egy hajó út volt betervezve egész napra, amiről megnézhetjük a közeli szigeteket. Ebédre a frissen fogott és a hajón elkészített halakból és tengeri kütyükből álló kaját kapunk, végül pedig megállunk majd egy helyen, ahol lehet a hajóról ugrálni és búvárkodni.

A reggeli kelés azért kicsit nehezen ment mindenkinek, mert nem vagyunk ilyenhez hozzászokva, de ha jó helyet akarunk a hajón, akkor muszáj. Bementünk hát a városba egy kis késéssel, de szerencsénkre megkaptuk a hajó alsó részét hátúl, így szélcsendben és naptól védett helyen voltunk.

Maga a hajó egy kis halászhajó és most nem is volt több mint 15 utasa, így kényelmesen elvoltunk. Indulás után fél órával a kapitány kidobta a hálót, ami mögöttünk kb 300 méterrel gyűjtötte be a finomságokat. Nagyon érdekes amúgy a technika. Kidobnak 2 baromi nagy spéci vasat, ami a tengerfenéken veri fel a homokot és ilyeszti meg az élőlényeket, akik egyenesen a hálóba menekülnek. Mind ez 100 méter mélyen a tengerfenéken és a hajó mögött 200-300 méterrel. Nem mondom, ebben az időben nem is nagyon halad a ladik, inkább csak szenvedtünk, hogy a súlyt húzni tudjuk. Közben meg kerülgettük a tengrebe zuhant repülőket és elsüllyedt hajókat.

Valamikor 1 óra körül húzták ki a hálót, ami tele volt rákokkal, apróbb és nagyobb halakkal és érdekességképp fogtunk egy cápát és autógumit. Fényképeket tesség megnézni, nagyon érdekes. Ezek után a személyzet, a kemény 3 fő, csoportosította a halakat, a kicsiknek a feje lett levágva, a nagyoknak a bele kihúzva, a rákok meg csak úgy külön ledtek szedve. A maradék ment a sirályoknak, akik már alig bírtak magukkal és egymás szájából kikapkodva vitték a haldarabokat.

Nem sokkal később kikötöttünk egy kis öbölben, ahol lehetett napozni a parton, iszapot pakolni az iszapmedencében és búvárkodni a sziklás partoknál. Ez idő alatt a kapitány megsütötte nekünk a kaját, mi meg élveztük a lehetőségeket. Elsőként én mentem bele a vízbe, csöppet hideg volt. Aztán gyorsan visszamásztam és felhúztam a békatalpakat illetve felvettem a búvárszemüveget és pipát. Nah ez gyönyörű kombó volt, mert pont azt a pipát kaptam meg amiről letört valami, így rögzíteni úgy tudtam, hogy a szemüveg gumija alá behúztam, természetesen szétnyomta a fejem. A szemüveg vagy bepárásodott, vagy bejött a sós víz, mert nem voltam teljesen tisztában a légzési szabályokkal, a békatalpról meg annyit, hogy kellett volna hozzá búvárzokni, így a lábam baszta szét és még használni se tudtam. Komolyan mondom, majdnem megfulladtam vele, mert valamiért a mellúszáshoz vagyok szokva, így a lábammal mindig rosszul tepertem, közben meg random szerüen nyeltem a sós vizet a pipán keresztül. Valahogy kivergődtem a partra és gyorsan megszabadultam ezektől az életveszélyes tárgyaktól, majd úgy döntöttem, hogy nekem a friszbi jobb móka.

Snoopyval kezdtünk el játszani, aki eddig igen sutának bizonyult ebben a sportban, de most az én könnyű korongommal játszottunk és ezzel neki is ment. Rekordot is állítottunk fel, egészen 11 dobásig és elkapásig jutottunk. Mikor már nem csípte annyira a számat a só és az a pár víz alatti élmény is kristályosodott bennem, akkor úgy döntöttem megpróbálom még1x. Elkértem Petra pipáját, mert az jobban működött mint az enyém és azzal próbáltam szerencsét. Itt már tudtam is élvezni a dolgot és láthattam, hogyan úszkálnak alattam a halacskák, azt hogy mennyire gyönyörű a víz alatti világ. Még a hatalmas tüskék szarnak kinéző viziuborkák is érdekesek voltak. A sziklák mentén pedig kifejezetten különleges a víz alatt. Egyetlen para volt csak bennem, hogy voltak vizisünök, amik néha 10-20 cm-el voltak csak alattam, én meg mindig ráparáztam, hogy mi van ha most szipkázom be a tengert, vagy most jön be a maszk alá. Beletenyerelni nem akarok, ráülni, ráállni nem tudok, így mindig gyorsan elcsapkodtam az ilyen helyekről.

Kiabáltak aztán, hogy kész a kaja, így visszamentünk a hajóra. Első körben a friss szeletelt kenyeret és apró halakat kaptuk meg. Volt kb 4-5 féle és mindegyik baromi finom. Szerintem fejenként megettünk vagy 10-et, ami kb 2x annyi mint egy rendes adag kaja. A kis halak nem ilyen 5 cm-esek voltak, hanem 15-20 cm között és ez csak az előétel volt. Mikor elpusztítottuk az első adagot, hozták a következőt. Nyilván nem akartuk ott hagyni, így azt is becsaptuk. Szerencsénkre besegített 3 lány, akikkel a hajón ismerkedtünk össze.

Tök vicces, mert kb indulás után 1 órával egy magyar csaj jött előre. Valahogy beszélgetni kezdtünk vele, majd azt mondja Petrának.

  • "Te amúgy nem a Petra vagy?"
  • "Ő, izé, de."
  • "A Tischler Petra, a Márknak a huga, igaz?"
  • "Ő, izé, igen."

Nevetés és hülyén nézés, és kiderült, hogy a Márk barátnőjének volt osztálytársa van a hajón, akivel Petra egyszer már találkozott. Hamar átjöttek hozzánk és 3-an és együtt dumáltunk a hajó hátulján.

A kajára visszatérve, mikor már majdnem elpusztítottuk a 2 adag halat is, látom Blondy tányérján, hogy nincs 1 szálka se. Kérdem is tőle, hogy mi a fene, te hova teszed azokat. Körülnéz, látja, hogy mindenki tányérjának a felén hatalmas szálka kupac díszeleg, majd mondja kicsit félve, hogy hát ő ezeket megette, mert szerinte át van sütve faszán. Hát szerintem nincs, de végülis baja nem lett Smile. Nagy nehezen legyűrtük aztán a halacskákat, ekkor jöttek a nagy halak, amik 30 cm-nél kezdődtek. És hoztak vagy 10-15-öt, mellé sima rákokat és tarisznya rákokat is. És egy külön tányéron még további rákok díszelegtek. Én nem tudom hova fért belém ennyi kaja, de még 2 nagy halat is betoltam, Snoopy pedig 3-at. A végén azért alig kaptunk már levegőt kb, de ezt a baromi finom kaját nem lehetett ott hagyni. Teljesen más mint az itthoni édesvizi halak. Ezek frissek voltak, finomak és omlósak.

15-30 perc után aztán kitaláltam, hogy kéne ugrani párat a hajó tetejéről, de mivel még nem csinálta ezt senki, nem akartam első lenni és kerestem még vállalkozó szellemű egyént. Blondy lett a kiválasztott. Felmentünk és mikor lenéztem kicsit beparáztam, de blondy baszogatását nem akartam hallgatni, nem jobb minél előbb túllenni a leugráson, így megelőzve gondolataimat már ugrottam is. A fényképet nem javaslom senkinek, olyan vagyok rajta mint valami repülőről leejtett óriás fehérbálna.

Mivel volt még időnk indulásig, ismét felhúztam Petra szemüvegét és pipáját, de most békatalpak nélül mentem ki a sziklákhoz. Baromi jó volt. Már nem nyeltem tengert és a lábaimat is tudtam használni. Annyira belefeledkeztem, hogy nem vettem észre, hogy több perce ordibálnak nekem, így már a beindított motorú hajó után kellett kepesztenem. Nem vagyok egy nagy úszó, így a végén majd kiköptem már a tüdőm.

Visszafele megálltunk még egy falucskának a kikötőjében, ahol fagyiztunk egy jót. Blondy kezdett már rámozdulni a csajokra, így velük többet beszélt mint velünk Smile.

Este aztán a fáradtságtól hamar kidőltünk. Blondy és Tibi bementek még a városba, mi pedig áthívtuk a csajokat egy rikiki partyra, mert állították, hogy ők ebben jók. Mi is ezt állítottuk, de mivel ők ránk vártak náluk, mi meg rájuk vártunk nálunk, az lett a vége, hogy aludtunk egyet Laughing

Chaar-Lee
    « 1/1 »
    #1
    BrdImmat
    2018-04-05 17:43:56
    Courtsey of Alan MacDonald, MD. viagra without a prescription buy viagra online canada price viagra [url=http://viagra-onlinenas.com/]buy viagra online canada[/url] About Advertise Hooman Jobs TOS Privacy Policy Sniff our butt Facebook Pinterest Tumblr Twitter Instagram The Litter BarkPost BarkBox BarkShop BarkGood BarkLive Want More? OK’
    « 1/1 »

    A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.

    Kapcsolódó bejegyzések
    Login
    Youtube videók
    Friss kommentek

    Eladó Ház Üzlet Ercsi
    Eladó Családi Ház Ercsiben