Régi új barátok

Mióta nincs Petra, rá kellett jönnöm, hogy nekem bizony voltak/vannak barátaim, akikkel az elmúlt években olyan hű de sokat nem tudtam foglalkozni, mégis, velük valahogy más az élet. Muszáj kicsit szocializálódni, feltöltődni. Ezért hát izgatottan vártam a mai napot, mert életem egyik legrégebbi szereplőjével, egy igazi "őslénnyel" találkozhattam. :)

Kimondani is fura, de Ági az, akit most már több mint 20 éve ismerek, 12 évet együtt húztunk le a suliban, 8 éven keresztül minden nap vele vártam a reggeli buszt és valószínüleg még oldalakon keresztül tudnám sorolni a vele kapcsolatos élményeket a piros pontokért és 5-ösökért vívott küzdelemtől, a hajamba aggatott csatokon át a szalagavatós táncig. Így utólag belegondolva, biztos hogy rengeteg mindent köszönhetek neki, biztos hogy igen nagy hatása volt az életemre, és ha mást nem a női ideálom alapjait biztos neki köszönhetem Tongue out

Szóval sok év után úgy alakult, hogy ma végre ismét találkoztunk és tök jót beszélgettünk. Kiderült, hogy itt dolgozik az iroda és az albérletem között félúton, úgyhogy nem is annyira nehéz összehozni a találkát. Eldumálgattunk arról, hogy mi is történt a többiekkel, mi történt velünk. Meglepődtem, hogy vannak volt osztálytársaim, akik már gyereket szülnek, vannak akiknek kapcsolatuk, hát hogy is mondjam, csöppet érdekes. Én biztos hogy kilógok a sorból, mert még mindig az egyetem padjait "koptatom", nincs állásom és inkább a káosz jellemző az életemre sem mint az állandóság. Kicsit jó is ez az érzés, kicsit rossz is, de azt hiszem én ezt élvezem.

Rájöttem, hogy szerencsére a magam ura lehetek és bár anyagilag ez nem mindig éri meg, syck klasszikusa, miszerint a kihívás fontosabb mint a pénz, mert azt úgyis könnyű csinálni, teljesen igaz az életemre. Fura látni, hogy míg mások elvégezték az egyetemet, szakma van a kezükben, nem tudnak vagy nem akarnak azon a területen elhelyezkedni. Mások vagyunk, másképp élünk. Fura látni, hogy mi lett abból a két gyerekből, akik reggelente közösen várták a 7-es buszt, akik az iskola után közösen üldögéltek a könyvtárban és ismét arra vártak, hogy a 14:20-as busz haza vigye őket. És az egész kezdődött előről, minden nap újra és újra. Most pedig, 10+ évvel később, mintha semmi sem változott volna, megtalálják a közös hangot, tudnak ugyan úgy beszélgetni és örülni a másiknak.

Fura szerkezet ez az ember is, a kaján kívül más üzemanyag is táplálja. Szüksége van a társaságra, speciális emberekre, akik mint egy töltő az elemet új energiával látják el. Szerencsére kezdem újra megtalálni ezeket az embereket és olyan mosolyt varázsolnak az arcomra, amit kívülről nézve egyesek nem is érthetnek, talán bolondnak gondolnak. Tegnap is, mikor mentem edzésre, hiába voltam fáradt, hiába szenvedtem át az előző éjszakát és voltam reggel kórházban, a pályán úgy ugráltam és bohóckodtam, mint valami idióta. Legjobban talán a kapusok vehették észre bohóságom, miközben rákészülök a lövésre és egy fancsali vigyor társaságában megnyalom a szám szélét, majd teli erőböl a ficakba vágom a labdát. Lehet csak a görcsoldó mellékhatása az egész?

Ágit aztán 20:00 körül leszállítottam a pasijának, majd jött az este következő programja, találkozás Tatár Gergővel. Nagyon rég találkoztunk már, mert semmi időm nincs feléjük kanyarodni és beugrani egy jó kis beszélgetésre. Pedig lehet tőle mit tanulni, meg mindig jókedvre derít ő is. Már azon mosolyoghatnékom támad, hogy még az élő póker beindulásánál mennyire tartottam tőle, úgy tünt a szememben mint valami maffia vezér. Az öltözködése, a kinézete, a titokzatossága sokáig távoltartott tőle. Aztán egyszer megismertem és pozitívan csalódtam benne, azóta meg olyan nekem mint valami keresztapa. Remélem a következő találkozásra nem kell már hónapokat várni...

Chaar-Lee

    A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.

    Kapcsolódó bejegyzések
    Login
    Youtube videók
    Friss kommentek

    Eladó Ház Üzlet Ercsi
    Eladó Családi Ház Ercsiben