Párizs, isten hozzád!

A kofferem nehéz volt, de azért lecipeltem a Rue des Écoles-ig. Ott fogtam egy taxit.

- A Gare de l'Estre - mondtam a sofőrnek.

Még volt időm. A vasútnál rossz lett volna várni.

- Én most hazautazom - mondtam a sofőrnek. - Nem iszik velem egy búcsúpoharat?

- Nekem csak fél gyomrom van - mondta a sofőr.

- Egy pohár fehér bor azért nem árthat.

- Tudok egy helyet - mondta a sofőr.

Koccintottunk, felhajtottuk a bort. Ő is rendelt egy rundót. Mialatt vártunk, megkérdezte:

- Hová utazik?

- Budapestre.

- Milyen ország az?

- Magyarország.

- A németek mellett vagy a németek ellen?

- A németek mellett.

- Nem ideális - mondta.

- Egy csöppet sem - mondtam.

A tulajdonos odahozta a bort.

- A minisztereket kéne kiküldeni a frontra - mondta a sofőr egy kis tűnődés után.

- Bizony - mondtam. - Akkor meggondolnák.

Fizettünk, elindultunk. A Gare de l'Est lépcsőin ő vitte fel a kofferemet. Aztán kezet nyújtott.

- Engem a gyomrom miatt kiszuperáltak - mondta.

- Nagy szerencse - mondtam.

- Magának nincs valami betegsége?

- Nekem nincs.

- Nem baj - vigasztalt. - Két hónap alatt megverjük a németeket.

- Hát, remélem.

- Talán még látjuk egymást egyszer - mondta.

- El se bírom hinni - mondtam.

- Akkor megint iszunk egy pohárral - mondta.

- Azt elhiszem - mondtam.

- A viszontlátásra - mondta.

- A viszontlátásra.

A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

Login
Youtube videók
Friss kommentek

Eladó Ház Üzlet Ercsi
Eladó Családi Ház Ercsiben